Ház

Дом

(Лопушиный ромашный...)

Bojtorjános, kamillás
ez a ház – alig is ház.
A nehéz súlyu árnyak
nem e földi szemével.
Ház – a városnak háttal,
a bozót sűrüjében.

Medve módra – de kedves,
disze – szarvasoké,
e kis házból a lelkek
raja néz kifelé –

minden ablakon át! Itt
valamennyi világít –
ami ablak – ikon lett,
ami arc – csupa romkert
meg aréna... Amott a
laktató lak: a vén
szelídgesztenye lombja,
meg egy ablak – enyém.

Meg az ingek! E széttett
karok úgy hadonásznak!
Csupa gyűrt, csupa tépett!
Faliképe csatának.

Csa-ta zaj-lik a lé-tért.
Napon-éjeken átal,
küldve ingseregét, még
küzd e ház a halállal.

Nem uras, hanem árva,
süteménye sületlen.
Nem irígyek e házra
a hajléktalanok sem.

Nem utálja a tornyot,
min aludt, a madár...
Ha a nép dühe tombol,
ez a ház hazavár!

1935. július 27. és szeptember 10. között
________________________

(MARINA CVETAJEVA: A KIRÁLYNŐ VÉDELMÉRE című kötetéből. Baka István fordítása.)