Hullasd a szavaid

Давай ронять слова...
   
                       Barátom, kérded, ki akarja,
                       hogy égjen a bolond szava?

Hullasd a szavaid,
mint kert a citronátot,
pazarlón, meg se látod,
alig, alig, alig.

Ne magyarázd, ne mondd,
szertartásosan mért van
citrommal és buzérral
befröcskölve a lomb.

Tűket ki könnyezett,
s rudakon át ki tódult
kottákra, polcra, szétdúlt
zsalu-zsilipeken.

Szőnyegre berkenyével
ki festett feketét,
kurzívok szövetével
áttetsző remegést.

Azt kérded, ki akarja:
augusztus nagy legyen,
ki mindent nagyra tart, s a
juharfa-levelen

hull cicomákba mélyen,
s bibliai napok
óta áll őrhelyén, s nem
váj alabástromot.

Azt kérded, ki akarja,
hogy őszi rózsák ajka
s dáliáké sajogjon?
Hogy a rekettye lombja
ősz kariatidákról
az őszi ispotályok
kövére hullna folyton?

Azt kérded, ki akarja?
– A részletek Ura,
szerelmek Istenatyja,
Jagelló s Jadviga.

Talán megfejtheted
titkát a síri éjnek,
de – mint az őszi csend –
az élet csupa részlet.

1917
__________________________

A BORISZ PASZTERNAK: VERSEK című kötetből. Baka István fordítása.