Marina Cvetajevának

Марине Цветаевой
   
Kifordítod zsebeidet:
csak rajta, mindent túrjatok fel!
Mindegy, a köd mitől hideg.
Minden való tavaszi reggel.

A gumigutti agyagon
a fák lágy ködmönökben állnak,
habár az ágak, úgy tudom,
minden akolt meg ólt utálnak.

Az ág a harmattól rezeg,
hullámzik, mint a birkagyapjak.
A harmat sünként fut, remeg,
mint orrnyeregnél száraz asztag.

Mindegy nekem, ki hangja szól,
száll egyre énfelém sehonnan.
Én jól tudom – minden való
ködülte márciusi udvar.

Mindegy nekem, milyen fazont
ítél az életek szabója.
Elsöprenek minden valót,
mint álmot, a költőbe fojtva.

Meglódul ő, akár a füst,
kabátujjakba gomolyogva,
e korból, mely lyukas nagy üst,
egy újabb zsákutcába jutva.

Kitör, lepénnyé lapitott
sorsok réseiből az égre,
s mint tőzegről, a bölcs utód
így szól: valaki kora ég el.
__________________________

A BORISZ PASZTERNAK: VERSEK című kötetből. Baka István fordítása.