Ballada
Баллада
Kora reggel, köd tejében ázva,
Felrakták a terhet, útra készen...
A kétfogatú előtt a lámpa
Csak hunyorgott, füstöt ontva kéken.
Mögöttünk a kihalt nyaraló van...
Sárga, nyirkos... Értelmetlen vásznak
Függnek balkonjáról... ám mohóan
Mind letépték már a dáliákat.
„Áldja Isten!...” Meglódult a ló már,
Gyászi maskarába maszkirozva...
Sárga eb a rozzant nyaralónál
Farkával fenyőt püfölt csaholva.
De hamarosan homokba huppant,
Mint halottas ágyon, elterülve...
S rettegve levettük kalapunkat,
Nem is mertük visszarakni többet.
...Átkozott légy! Aki egykedvűen áraszt
Violát s fenolt is, szörnyű Dáma!
Ha akarnám – elfogadhatnálak...
„Hát akard s próbáld meg!” – súg a Dáma.
Ajánlás
Néktek küldöm, katonazenészek,
Kik e verset elfújtátok egykor,
S versszakot be nem tartó zenétek
Sokkal búsabb, sokkal csendesebb volt...
1909. május 31.
_____________________________
Innokentyij Annyenszkij verse,
fordította Baka István.
Az Orosz szimbolista költők Baka István fordításában című kötetből