Magdolna

Магдалина

(Részlet)

A tíz parancsolat szenével
köztünk tíz máglya ég.
A rokon vér taszít – de nékem
idegen a tiéd.

Evangéliumod korában
lehettem volna egy...
(Idegen vér – a legkivántabb
s a legidegenebb!)

Tehozzád minden nyomorommal
vonszolnám magamat –
fény gyapja! – démoni hajammal
elfedve, olajat

csorgatnék lábadra s a lábak
alá, igya a rög...
Folyjanak az eladott vágyak,
mit más leköpködött!

Ajkaim s kóchajam habjával
és minden gyönyöröm
nedvével... Hajamba a lábad,
mint prémbe, törölöm.

Szőnyegként lépteid alá
terülök, és te nékem,
kinek a fürtje csupa láng,
mondod: kelj fel, nővérem!

1923. augusztus 26.
________________________

(MARINA CVETAJEVA: A KIRÁLYNŐ VÉDELMÉRE című kötetéből. Baka István fordítása.)