Este

    
A boldogság csak emlék a szivekben.
Holott jelen van mindenütt. Talán
az őszi kertben jár-kél, vagy belebben,
mint tiszta lég, a házak ablakán.

Felhő dereng a kéklő végtelenben
fehéren, súlytalan. Órákon át
nézem... De mit meglát, megért az ember,
kevés, pedig csak az boldog, ki lát.

Az ablak tárva. Párkányára tottyan
egy kismadár. A könyvlapról szemem,
egy pillanatra csak, fölemelem.

Esteledik, az égi fény kilobban.
Cséplőgép zúg a szérűn, hallgatom...
Látok, hallok, boldog vagyok. Nagyon.