Jegyzetek

   
       SZERZETES. Korai befejezetlen elbeszélő költemény, amely Novgorodi Szent János életének történetét dolgozza föl. A mű elején Voltaire-nek Az orleansi szűz című, hasonlóképpen tréfás hangnemben írt és Puskin számára példaképként utaló művére utal. A második ének végén Arkhimédészről, a szürakúzai bölcsről van szó. A harmadik ének elején pedig Puskin művészbarátját, A. I. Martinovot említi.

       KLIT BALSZERENCSÉJE. Ezzel az epigrammával kezdődik a Puskin által összeállított és Kjuhelbekerre, líceumi barátjára, a nem túl sikeres költőre írt epigramma gyűjtemény.

       NŐVÉREMHEZ. A Ludmila költője Zsukovszkij. A vers Jean-Jaques Rousseau-ra utal. Genlis francia írónő (1746-1830), számos gyermekek számára írt erkölcsnemesítő mű szerzője; Hamilton (1646-1720) francia író, keleti fantasztikus mesék szerzője; Gray (1716-1771) és Thomson (1700-1748) angol szentimentális költők. Szvetlana Zsukovszkij azonos című balladájának (1812) hősnője. Piccini (1728-1800) olasz zeneszerző; Rameau (1683-1764) francia zeneszerző. A versben Puskin magát szerzetesként ábrázolja.

       EPIGRAMMA. Először az Orosz Múzeum című folyóirat első számában jelent meg 1815-ben.

       LAISZA VÉNUSZNAK, TÜKRÉT AJÁNLVA NEKI. Antik epigramma fordítása. A verset Voltaire Az antik epigrammákról és feliratokról című cikkében idézi. Ezt a cikket I. Puscsin fordításában az Európai Hírnök közli 1814-ben. A versidézeteket Illicsevszkij és Puskin fordították. Az epigramma latin eredetijét Ausonius írta.

       DIÁKTÁRSAIMHOZ. I. Puscsin elbeszélése szerint a költemény akkor keletkezett, amikor Puskin a líceum betegszobájában feküdt. A vers a következő személyeket említi: a második versszakban a líceum tanáráról, Galicsról van szó, a harmadikban Puskin barátjáról, a költő Delvigről, aki lustaságáról és csípős nyelvéről volt híres, a negyedikben Gorcsakovról, az ötödikben I. Puscsinról, a hatodikban egy rossz állatmeséket író líceumi költőről, majd a továbbiakban Malinovszkijról, Korszakovról és M. Jakovlevről. Az utóbbi kitűnően hegedült, ezért a vers a kor divatos hegedűművészéhez hasonlítja. Az utolsó versszak V. Kjuhelbekert említi. A költemény Zsukovszkij egyik népszerű művének versformáját parodizálja.

       EPIGRAMMA. Az Orosz Múzeumban jelent meg 1815-ben. J. B. Rousseau francia nyelvű epigrammájának a fordítása. A francia szerző művét latinból fordította.

       N. G. LOMONOSZOVHOZ. Az Orosz Múzeumban jelent meg 1815-ben. A címzett Puskin líceumi társának fivére.

       ROMÁNC. Ezt a korai költeményt (valószínűleg Puskin tudta nélkül) 1827-ben B. M. Fjodorov jelentette meg egy almanachban töredékesen és pontatlanul. Hamarosan mint népszerű románc vált ismertté. A továbbiakban különböző daloskönyvekben adták ki.

       LICINIUSHOZ. Első változatában az Orosz Múzeumban közölték 1815-ben.Az eredeti szöveget Puskin 1818-19-ben átdolgozta, amikor műveinek gyűjteményes kiadását készítette elő. Az első változat négy sorát Puskin elhagyta, a második változatot jelentéktelen módosításokkal 1826-os gyűjteményében adta ki. Annak ellenére, hogy a költemény a folyóiratban „latinból fordítva” alcímmel jelent meg, teljesen eredeti. A római koloritot részben a cenzurális meggondolás, részben az irodalmi hagyomány magyarázza.

       PUSCSINHOZ. Az Orosz Múzeumban jelent meg 1815-ben. Ivan Ivanovics Puscsin, a későbbi dekabrista (1798-1859) a költő legközelebbi líceumi barátja. A május negyediki dátum Puscsin születés- és nem névnapja. A vers végefelé található idézet Batyuskov egyik költeményéből való.

       EMLÉKEZÉS. A vers a líceumban 1814. szeptember 5-én történteknek állít emléket. Puskin, Puscsin és Malinovszkij bizonyos Forma bácsi segítségével rumot, tojást, cukrot szerzett be, és „gogelmogelt” készített. Az ivászat híre eljutott Gauzensild igazgatóhoz, aki panaszt tett Razumovszkij miniszternél. Az esetből ügy lett. Formát elbocsátották, és a három csínytevőt arra ítélték, hogy két héten át térden álljanak az esti ima alatt, továbbá a „főbenjáró bűntettet” írásban is rögzítették. A vers első sora idézet Batyuskov egyik verséből.

       DELVIGHEZ. A másolatok egyikén ilyen címmel szerepel: D...-hez. 1815. Válasz. A költemény megírását az váltotta ki, hogy Delvig az Orosz Múzeumban Puskinhoz címzett episztolát közölt. A vers egy 17. századi tehetségtelen költő nevét említi, aki arról lett híres, hogy Racine-nal versengett. Az utolsó előtti sor D. I. Hvosztovra utal.

       OLY BOLDOG VOLTAM ÉN... A verset Puskin 1815. november 29-i dátummal jegyezte be naplójába. E. Bakunyinával, líceumi társának nővérével való találkozás nyomán keletkezett.

       BAJUSZ. Puskin tudta nélkül jelent meg egy almanachban, és ott D. Davidovnak tulajdonították. A költemény valószínűleg 1816 márciusában keletkezett, mert Illicsevszkij a verset egy március 20-i levélben megküldte egyik barátjának.

       AZ ORÁNI HERCEGNEK. A költemény megrendelésre készült, abból a célból, hogy a cárnő pavlovszki ünnepségén adják elő az oráni herceg elutazása alkalmából. Oráni Vilmos (1792-1849), a későbbiekben holland király, vőlegényként utazott Pétervárra. Itt kötött házasságot Anna Pavlovnával, I. Sándor testvérével.Eredetileg Nyelegyinszkij-Meleckijtől vártak verset, de az idős költő, nem bízván képességében, Puskinnak engedte át. Az ünnep június hatodikán volt. A vers az Elba szigetét elhagyó Napóleonra utal, valamint arra, hogy Wellington parancsnoksága alatt az oráni herceg részt vett a waterlooi csatában és megsebesült.

       RÖGTÖNZÉS OGARJOVÁRA. Jelizaveta Szergejevna Ogarjova (1786-1870) Puskinnal Karamzin carszkoje-szelói házában találkozott 1816 nyarán.

       A KEDVESEM SZAVA. A líceumi társak visszaemlékezései szerint Puskin a verset Marija Szmithez írta.

       BARÁTAIMHOZ. Az 1826-os gyűjteményben jelentette meg Puskin.

       MÁSÁHOZ. M. A. Delvignek, A. Delvig nővérének címezte a költő.

       EGY FIATAL ÖZVEGYHEZ. Lehetséges, hogy a költemény a fiatal francia származású nővel, Marija Szmittel való találkozás hatására keletkezett. Puskin Engelgartnak, a líceum igazgatójának házában találozott vele.

       ILLICSEVSZKIJ EMLÉKKÖNYVÉBE. Barátjához, Alekszej Demjanovics Illicsevszkijhez (1798-1837) intézte, aki a líceumban mint költő és a kéziratos folyóirat szerkesztője volt ismert.

       PUSCSIN EMLÉKKÖNYVÉBE. A líceum befejezése előtt íródott.

       FELIRAT A KÓRHÁZ FALÁN. A vers Puscsin viszaemlékezései nyomán vált ismertté. Ő meséli el, hogyan fedezte fel a feliratot a líceumi kórházi ágy fölött, és ismerte fel benne a kézírás alapján Puskin versét.

       A FAUN ÉS A PÁSZTORLÁNYKA. B. Fjodorov közölte az általa 1827-ben szerkesztett almanachban.

       A TEMPLOMBÓL HAZAFELÉ MENET. Puscsin visszaemlékezései említik mint Puskin versét.

       TIED ÉS ENYÉM. A későbbiekben Puskin erre a témára francia verset is írt. A töprengés az enyém és a tiedről, azaz a tulajdonjog eredetéről valóban gyakori témája a felvilágosodás kor filozófusainak és költőinek.

       HŰ TÖLGYESEK, ISTEN HOZZÁTOK. Mihajlovszkojéból, Puskin anyjának a pszkovi kormányzóságban lévő birtokáról való elutazása előtt írta. 1817 nyarán a líceum befejezése után öt hetet töltött itt. Trigorszkoje a szomszéd birtok, amely Praszkovja Alekszandrovna Oszipova (1781-1859) tulajdona volt. A költő gyakran tartózkodott ott, és egész életén át tartotta a barátságot Oszipovával és lányaival.

       ZSUKOVSZKIJNAK. Ezt a verset Puskin a folyóiratbeli közlés alkalmával alcímmel látta el: Az általa kiadott Keveseknek című folyóirat elolvasása után. Ezek a könyvek a német költészetet és Zsukovszkij orosz fordításait mutatták be. A „kiválasztottaknak” szánta őket, elsősorban tanítványa, Alekszandra Fjodorovna nagyhercegnő, Nyikolaj Pavlovics, a későbbi I. Miklós cár felesége, egykori német hercegnő számára. Puskin átértelmezi a keveseknek kifejezést, és a költészet barátait, értékelőit érti rajta. Amikor Zsukovszkij Vjazemszkijnek megküldte a verset, ezt írta: „Csodálatos tehetség! Micsoda versek! Tehetségével lenyűgöz...”

       ZSUKOVSZKIJ PORTRÉJÁRA. Abból az alkalomból íródott, hogy Kiprenszkij Zsukovszkijról készült arcképét Vendramini metszetét felhasználva közreadták. A vers Puskin életében többször megjelent, így például P. A. Pletnyov Zsukovszkij költészetének jellemzését Puskin versével fejezi be, mondván, „Ebben az öt sorban több mondatik róla, mintha számos lapot teleírnánk.” N. F. Kosanszkij, Puskin líceumi tanára Általános retorika című könyvében azt írja: „A harmadik sor a heves fiatalság eleven érzését sugározza, a negyedik megható, mint Zsuovszkij költészete... az ötödik hangzása annyira elbűvölő, és olyan élesen megvilágítja az igazság és az eszmék bája, hogy nem lehet nem zseniálisnak mondani.”

       ORLOVNAK. Az Északi Csillag című almanach 1829-es kötetében jelent meg. 1819. július 4-én keletkezett. Puskin a verset Alekszej Fjodorovics Orlovhoz (1786-1861), a lovas gárdaezred parancsnokához címezte. P. D. Kiszeljovot (1788-1872) 1819 februárjában nevezték ki a második hadsereg Tulcsinban állomásozó törzskara parancsnokának. A. F. Orlov Mihail Orlov testvére, Kiszeljov Mihail Orlov egyik közeli barátja. Valószínű, hogy Puskin az ő révén ismerkedett meg vele.

       VSZEVOLOZSSZKIJNAK. Az 1826-os gyűjteményes kiadásban jelent meg az 1819. november 27-én keletkezett vers. Nyikita Vszevolodovics Vszevolozsszkij (1799-1862) egy pétervári gazdag ember fia, Puskin munkatársa a külügyi kollégiumban, színház kedvelő ember, a Zöld lámpa társaság tagjai az ő házában jöttek össze.

       CARSZKOJE SZELO. A kézirat olyan papírlapon van, amely Puskin 1819-ben használt füzetéből származik. A kézírás és a lap füzetbeli helye alapján az év novemberében vagy decemberében keletkezett.

       ÜZENET GORCSAKOV HERCEGNEK. Gorcsakov Alekszandr Mihajlovics (1798-1883) Puskin líceumi társa. Két másik episztolát is írt hozzá (1814 és 1817) a költő. Az osztály legjobb tanulója, előkelő származású, jó megjelenésű, sikeres, a későbbiekben jelentős diplomáciai pályát futott be, amelyet az állami kancellár tisztségével koronázott meg. Buturjin Dmitrij Petrovics (1790-1849) a lovas gárdaezred tisztje, konzervatív beállítottságú hadtörténeti író, igen korlátolt ember. Az 1848-as francia forradalom hatása alatt azt javasolta, hogy csukjanak be minden egyetemet és gimnáziumot. Sepping Otto Dmitrijevics (1790-1874) lovas gárdatiszt,akiről Puskin ugyanilyen gunyoros hangon szól a Csaadajevhez írott episztolájában. (1821).

       LAISZA, SZERETEM. A vers eredetije a Ruszlán és Ludmilla kéziratában található.

       IGAZTALAN A VÁD. Mihajlovszkojéban keletkezett 1819. júliusának végén.

       SZOSZNYICKAJA EMLÉKKÖNYVÉBE. Szosznyickaja Jelena Jakovlevna (1800-1855) kezdetben énekes, majd prózai színésznő. A költő egyik kortársa számol be arról, hogy „kacér volt, szerette, ha mindenki szerelmes belé, udvarol neki, bár ő maga hideg volt. Puskin mindjárt átlátott rajta, és albumába olyan verset írt, amelyet ha ma elemzünk, csodálkozunk, hogyan sikerült neki négy sorba sűrítenie a vers címzettjének jellemzését.

       CSAADAJEV PORTRÉJA ALÁ. Titus Livius meghatározása szerint Lucius Junius Brutus (i. e. a 6. században) a római szabadság megteremtője. Periklész neves athéni államférfi az i. e. 5. században, akinek nevéhez az athéni állam demokratizálása kötődik. Korában érte el a görög irodalom és művészet fejlődésének csúcspontját. A vers 1818-20 között keletkezett.

       ...HOZ. A Moszkvai Hírnökben 1827-ben jelent meg, majd 1821-es dátummal az 1829-es gyűjtemény ismét megjelentette. A kézirat alapján ítélve azonban első változata 1820-ban keletkezett, és Puskin 1826. november 1-én átdolgozta.

       LÁTHATTAM ÁZSIA... Ez az első olyan ismert vers, amelyet Puskin Pétervárról a Kaukázusba való száműzetése után írt. A Podkumok hegyi patak, partján fekszik Pjatyigorszk városa. A versben említett hegycsúcs a Bestau, amely magányosan áll hét versztányira a várostól. A vers második felében az ott található ásványvizekről van szó. Puskin az Észak-Kaukázsuban N. N Rajevszkij tábornok családjával két hónapot töltött 1820. június 5-től augusztus 5-ig.

       NAPÓLEON. Első ízben az 1826-os gyűjteményben jelent meg a cenzúra miatt rövidített formában. A költemény Napóleon halálhírére keletkezett. Az 1821-es változatból a 13. és a 14. versszak hiányzott, azok A tengerhez című költeményből kerültek át 1824-ben ebbe a versbe. A kézirat nem végleges példányán mottó olvasható: Ingrata patria...

       ELLEFERIJA. Befejezetlen vázlat. Elefferija görögül szabadságot jelent.

       EGY GÖRÖG LÁNYHOZ. A Sarkcsillag című almanachban 1823-ban jelent meg, és az 1826-os gyűjtemény 1822-es dátummal közli. Puskin Kalipszo Polihroniról ír, aki Konstantinápolyból érkezett Kisinyovba. Róla mondták, hogy Byron szeretője volt. Leila Byron Gyaur című elbeszélő költeményének hősnője.

       A. A. DAVIDOVÁRA. A verset Puskin bátyjának 1822. november 24-én írt leveléhez mellékeli. Aglaja Antonovna Davidova (1787-1847) A. L. Davidovnak, a dekabrista testvérének a felesége, francia származású.

       HULLÁMOK, KI IGÁZTA LE. Nem véglegesen kidolgozott szöveg.

       ELÉGETETT LEVÉL. „A költő nővére, O. SZ Pavlivscseva mondta nekünk - írta P, B. Annyenkov -, hogy amikor olyan levél érkezett Odesszából, amelynek pecsétjét a bátyja gyűrűjén ábrázolt kabalisztikus jelek díszítettek, a költő bezárkózott szobájába, és senkit nem engedett be magához.” Voroncova leveleiről van szó, amelyeket olyan gyűrűvel pecsételtek le, amilyen Puskin ugyancsak Voroncovától kapott talizmángyűrűje volt.

       P. A. OSZIPOVÁNAK. Az Északi Virágok 1829-es kötetében jelent meg. Oszipova albumában az alábbi dátummal szerepel: Mihajlovszkoje 1825. június 25.

       ANDRÉ CHENIER. Francia költő (1762-7194), a forradalom idején a mérsékeltek táborában maradt, és a girondisták védelmében lépett fel a sajtóban, a király elleni per idején pedig annak védelmében. Ez a jakobinus kormányzat gyanúját váltotta ki, Chenier-t monarchista összeesküvéssel vádolták, és thermidor 7-én, azaz július 26-án kivégezték, két napppal Robespierre diktatúrájának bukása előtt.
       Negyvennégy sort - a Köszöntlek téged, csillagom, köszöntlek sortól kezdve egészen az Elszáguldnak a viharok sorig - a cenzúra betiltott, és helyére négy sor pont került. A dekabristák felkelése után kézírásos változatban terjesztették a következő címmel: December 14-re (a vers fél évvel a felkelés előtt íródott). Erről a versről a kormány tudomást szerzett, és nyomozás indult: 1827 folyamán Puskinnak négy alkalommal kellett hivatalos magyarázatot adnia a vers eredetéről, és az André Chenier-ből származó verssorok értelméről. Idézzük a költő magyarázatait: A szóban forgó verssorok „nyilvánvalóan a francia forradalomra vonatkoznak, amelynek Chenier áldozatul esett. A költő ezt mondja: 'Dicsértem szent dörgésedet,/Midőn feldúltad a zsarnoki rend erődjét.' A Bastille bevétele, amelyet André Chenier megénekelt. 'Hallottam ígéretüket,/ Seregük lelkes esküvését/ S az önkényt elvető, sziklaszilárd nemet.' A Jeu de paume-ban tett eskü és Mirabeau válasza: Menjetek, mondjátok meg uratoknak... 'S a lánglelkű tribun...' Ugyancsak Mirabeau. 'Szent száműzöttek árnyai/ A halhatatlanok panteonába léptek...' Voltaire és Rousseau hamvait a Panteonban helyezték el. 'Megdöntöttük a trónokat...' 1793-ban. 'S királlyá tettük... a gyilkost s hóhérait.' Robespierre és a konvent.”
       Az André Chenier Puskin egyik legfontosabb önéletrajzi ihletésű költeménye, amelyben saját sorsát a zsarnok által üldözött Chenier sorsával veti egybe. A Cheniertől származó mottót eredetileg száműzetésben írt lírai költeményeinek gyűjteménye elé szánta. A Nincs folt a büszkeségeden sortól egészen az Erinnüszt s tőrt ígért e líra sorig terjedő rész Puskin Szabadság és Kinzsal (Tőr) című verseire, valamint politikai epigrammáira utal. Az Ám, istentelen, te tudd csak sortól a Fölébreszti az alvó végzetet sorig terjedő részt tulajdonképpen I. Sándornak címezte. A költő 1825. július 13-án írta ezt Vjazemszkijnak: „Olvastad André Chenier-met a börtönben? Ítélj rólam, mint a jezsuiták, szándékom szerint.” I. Sándor halála után, 1825. december 4-6. között ezt írta Pletnyovnak: „Lelkem! próféta vagyok, bizony isten, próféta! Az André Chenier-t az Atya és a Fiú nevében egyházi szláv betűkkel fogom nyomtatni.” Az első három versszak ajánlás az ifjabb N. N. Rajevszkijnak. Erről maga a költő írt 1825. július 19. táján.

       Z. A. VOLKONSZKAJA HERCEGNŐNEK. A cím eredetileg a következő szavakkal folytatódott: a Cigánylányok című elbeszélő költeményt küldve neki. Volkonszkaja (1782-1862) költő és énekesnő, műkedvelő színésznő, zenei művek szerzője. Moszkvai szalonjában találkoztak a legtekintélyesebb írók és zenészek. Puskin Mihajlovszkojéba utazásának előestéjén, közvetlenül a száműzetéséből való szabadulását követően azt írta neki Volkonszkaja: „Térjen vissza hozzánk. A moszkvai levegő könnyebb. A nagy orosz költőnek vagy a pusztán vagy a Kreml árnyékában kell írnia, a Borisz Godunov alkotójának a cárok székvárosában a helye. Ki az az anya, aki szülte azt az embert, akinek géniusza csupa erő, csupa ízlés, csupa fesztelenség; aki hol vademberként, hol európaiként, hol Shakespeare, hol Byronként, hol Ariosto és Anakreonként, de mindig oroszként tér át a lírától a drámához, a gyengéd, szerelmes, egyszerű, időnként komor, romantikus vagy éles nyelvű daloktól a szigorú történelem komoly, mesterkéletlen hangjához.” A két koszorú utalás a címzett költő és énekes voltára. Angelica Catalani olasz énekesnő, aki moszkvai tartózkodása alatt cigánykórust hallgatott, és sálját elismerése jeléül a szólót éneklő cigánylánynak ajándékozta.

       MICSODA ÉJ! Befejezetlen költemény az opricsnyikról és a IV. Iván korabeli opricsnyiklázadás kiváltotta tömeges kivégzésekről, amelyet Karamzin ír le Oroszország története című munkájában.

       KIPRENSZKIJNEK. O. A. Kiprenszkij festette 1827-ben Puskin ismert arcképét, és magával akarta vinni külföldre, ahol kiállítása volt.

       DICSHIMNUSZ JEKATYERINA NYIKOLAJEVNA KARAMZINÁNAK. M. N. Karamzin, a történész és író tizenhét esztendős lányának ajánlotta Puskin. Itt a vihartól való megmenekülésnek ugyanaz a gondolata jelenik meg, mint az Arionban. A vers eredeti címében szereplő akafiszt szó egyházi énekes dicshimnuszt jelent.

       ÜZENET DELVIGNEK. Mihajlovszkojéban írta. Versével együtt Delvignek egy koponyát vitt ajándékba, amelyet maga is ajándékba kapott A N. Vulftól. Ő ekkoriban Derptben (Riga) volt diák. Eredetileg az episztola A koponya címet viselte, melyet Puskin 1836-ban változtatott meg. Hadész az alvilág istene, ahova a holtak lelkei az antik mitológia szerint átköltöznek. A Kalóz költője Byron, aki Felirat a koponyából készült serlegen címmel írt verset. A vikingek felfogása szerint a Walhallában a bátor és csatában elesett hősök lelkei ellenségeik koponyájából isszák a mézet. Baratinszkij Koponya című versére utalva, a költőt Hamlettel veti egybe, aki szavait Yorick koponyájához intézi.

       MINDEN SZÉP A BOJÁR-ISTÁLLÓKBAN... A költemény népmesei hangvételű, kidolgozatlan maradt. Puskin átengedte témáját Fjodor Nyikiforovics Szlepuskin (1763-1848) parasztköltőnek, akinek versgyűjteményéről 1826. február 26-án írt Delvignek. Szlepuskin a Puskintól kapott témára írta meg A ló és a házimanó című versét.

       SZERELMES ÉVSZAK, KIKELET. A későbbiekben Puskin a verset felhasználta az Anyegin hetedik fejezetének második versszakában.

       ÜZENET VELIKOPOLSZKIJNAK. Ivan Jermolajevics Velikopolszkij (1797-1868) jelentéktelen költő, tiszt. A kártyajátékosokról írott szatírájában arról van szó, hogy Ariszt, aki egy egész éjszaka egész vagyonát elvesztette a Damonnal folytatott játékban, megőrült. Puskin tudott arról, hogy a szatíra szerzője szenvedélyes kártyás, és ezt a tréfás episztolát írta. Az északi méhben aláírás nélkül közölte a kiadó megjegyzésével: „Ezen vers szerzőjét nem nevezzük meg: „ex unge leonem” (az oroszlánt karmairól ismerik meg).

       KI ISMERI A FÖLDET... A versben ábrázolt szépség - a kortársak elbeszélése szerint - Marina Alekszandrovna Muszina-Puskina (1801-1853) Az első mottó Mignon dalából származik. A második azzal kapcsolatos, hogy amikor Muszina-Puskina visszatért Itáliából, „szeszélyeskedett, és egy alkalommal nagy társaságban áfonyát kért magának”.

       V. SZ. FILIMONOVNAK. A címzett 1828-ban a Bolondsityak című tréfás elbeszélő költeményének két részletét tette közzé, és megküldte Puskinnak négysoros verses ajánlás kíséretében. Az episztola erre született válaszul.

       TO DAWE, ESQr. A költeményt George Dawe (1781-1829) angol művészhez intézte Puskin. A címzett 1819-28-as években Oroszországban élt, és az 1812-es honvédő háború hőseinek arcképét festette a Téli Palota katonai galériája számára. Puskinról készült rajza ismeretlen. Anna Alekszejevna Olenyina (1808-1888) A.N. Olenyinnek, a Művészeti Akadémia elnökének, a Szentpétervári Közkönyvtár igazgatójának és műkedvelő festőnek a kisebbik lánya. Puskin 1828-ban egész szerelmi versciklust írt hozzá.

       AZ Ő SZEME. Válasz Vjazemszkijnak a Fekete szemek című versére, amely Al. Os. Rosettet, a későbbiekben Szmirnovát énekli meg. Puskin az ő szemét Olenyina szemével hasonlítja össze. A versben Raffaello képére, a Sixtusi Madonnára történik utalás.

       SZÉPSÉGEM, NE DALOLD NEKEM. Olenyinához szól a vers, akinek Glinka adott énekórákat. A grúz dallamot, amit énekelt a lány, Gribojedov hozta a Kaukázusból, Glinka pedig az e versre írt románchoz használta fel. Puskin megemlékezik 1820-as kaukázusi tartózkodásáról. A kedves, régi árny valószínűleg M. N. Rajevszkaja, aki L. G. Volkonszkijhoz, a dekabristához ment feleségül, és követte férjét a szibériai száműzetésbe.

       PORTRÉ. Agrafena Fjodorovna Zakrevszkajához (1800-1879) szól, aki szenvedélyességéről és az előítéletek iránti megvetéséről volt híres. Baratinszkij A bál című elbeszélő költeményében ábrázolta, Puskin pedig Nyina Voronszkaja alakjában az Anyegin nyolcadik fejezetében és két prózai töredékében.

       A SZÖKŐKUTAK HŰVÖSÉBEN. A költemény valószínűleg Mickieviczhez szól. A lengyel költő Krimi szonettjei1826 végén jelentek meg, oroszra Vjazemszkij fordította prózában, és azonnal az érdeklődés középpontjába kerültek. Puskin mint a Krím költőjéről beszél Mickieviczről, és az utolsó sorokban általa ugyancsak megénekelt Litvániára utal.

       IZSORIHOZ KÖZELEDVE. Az Északi virágok 1830-as számában jelent meg 1828-as dátummal. A Puskin által összeállított versjegyzék azonban az 1829-es évhez sorolja. Puskin A. N. Vulfhoz intézet 1829. oktober 26. levele alapján lehetséges, hogy a vers az év január 26-án keletkezett, de legalábbis a költő akkor lényegesen átdolgozta. Ekkor utazott ugyanis Vulffal együtt Izsoriba, amely a Pétervárhoz legközelebb eső postaállomás a Moszkva felé vezető úton. A költeményt Jek.Vasz. Veljasevához, Vulf unokanővéréhez intézte, akivel Malinnyikiben 1828-ban találkozott.

       ZARÁNDOK. A kéziraton található dátum alapján ítélve 1835. június vagy júéius 26-án keletkezett. A költemény
John Bunyan Pilgrim's progress című könyvének témája alapján íródott, de Puskin messze eltért az eredetitől.

       VILÁGI HATALOM. 1836. június 5-én keletkezett, valószínűleg abból az alkalomból, hogy a Kazáni székesegyházban nagypénteken őrt állítottak a halott Jézust ábrázoló lepel mellé. A kéziratban IV-es szám található. Ez arról tanúskodik, hogy a vers egy ciklus részét képezte. Más, abból az időből származó kéziratok hasonló jelöléseiből arra lehet következtetni, hogy az II. Jámbor asszonyok és szerzetesek hogy áldva... III. Podrazsanyie Italijanszkomu (Olasz eredetiből), VI. Koronás jog s erő. Az egyes és az ötös számú versek nem maradtak fenn.