Szél, te szél

Ветер, ветер

Szél, te szél, aki kisöpröd és
elsöpröd a nyomokat!
Te vörös madárként röpdösés,
átütsz kőhomlokokat.

Hosszúlábú eb, ki zabmező
dűlőútjain szalad.
– Szél, te szél, eszed elveszitő
csipkés rokolyák miatt!

Szél, te bíbor vész, a lázadás
első hírnöke te vagy,
csélcsap szél, akasztófavirág –
markomba szorítalak!

Garázdálkodtál már eleget
meredélyen, dúlt havon –
te – a sálamba tekertelek,
csüngesz most a vállamon!

Véled mi gaztetteidért
elszámolunk hamarost –
szél, te bőrkabátos, barna szél,
vörös homlokcsillagos!

1920. július
________________________

(MARINA CVETAJEVA: A KIRÁLYNŐ VÉDELMÉRE című kötetéből. Baka István fordítása.)