Káma

Кама

Elhomályosul a szem, mikor a Káma
tölgyfa-térden álló városait látja.

Szakáll szakállhoz ér – pókháló-ruhásan
fut a sűrű fenyves, ifjodva az árban.

Nekifeszült a víz a száznégy lapátnak,
hurcolta le és fel Cserdinynek s Kazánynak.

Ott hajóztam én is, függöny az ablakon,
függöny az ablakon, tűzön a kobakom.

S vélem az asszonyom – öt éjet virrasztott,
öt éjet virrasztott – három őrt szállított.

Baka István fordítása