Kihunyt már Feodoszija fölött
Над Феодосией угас
Kihunyt már Feodoszija
fölött a tavaszi sugárhad,
s megnyújtja mindenütt az árnyat
az alkonyat varázslata.
Megyek magamban, s bánatom
erős ujjakkal fojtogat már,
és lóbálódzik oldalamnál
elgyengült, vézna két karom.
Megyek, genovai falak
mentén, a széllel csókolózva,
s szoknyámnak – térdemen lobogva –
hűs selymei hullámzanak.
S gyűrűm karéja oly szerény,
s oly szánalmas, meginditó a
kék ibolyák parányi csokra,
mit arcomhoz emeltem én.
Megyek a várfalak alatt,
elért e tavaszesti bánat,
s megnyújt az alkony minden árnyat,
s reménytelenség szólogat.
Feodoszija, 1914. február 14.
________________________
(MARINA CVETAJEVA: A KIRÁLYNŐ VÉDELMÉRE című kötetéből. Baka István fordítása.)
Kihunyt már Feodoszija
fölött a tavaszi sugárhad,
s megnyújtja mindenütt az árnyat
az alkonyat varázslata.
Megyek magamban, s bánatom
erős ujjakkal fojtogat már,
és lóbálódzik oldalamnál
elgyengült, vézna két karom.
Megyek, genovai falak
mentén, a széllel csókolózva,
s szoknyámnak – térdemen lobogva –
hűs selymei hullámzanak.
S gyűrűm karéja oly szerény,
s oly szánalmas, meginditó a
kék ibolyák parányi csokra,
mit arcomhoz emeltem én.
Megyek a várfalak alatt,
elért e tavaszesti bánat,
s megnyújt az alkony minden árnyat,
s reménytelenség szólogat.
Feodoszija, 1914. február 14.
________________________
(MARINA CVETAJEVA: A KIRÁLYNŐ VÉDELMÉRE című kötetéből. Baka István fordítása.)