Kihunyt már Feodoszija fölött

Над Феодосией угас

Kihunyt már Feodoszija
fölött a tavaszi sugárhad,
s megnyújtja mindenütt az árnyat
az alkonyat varázslata.

Megyek magamban, s bánatom
erős ujjakkal fojtogat már,
és lóbálódzik oldalamnál
elgyengült, vézna két karom.

Megyek, genovai falak
mentén, a széllel csókolózva,
s szoknyámnak – térdemen lobogva –
hűs selymei hullámzanak.

S gyűrűm karéja oly szerény,
s oly szánalmas, meginditó a
kék ibolyák parányi csokra,
mit arcomhoz emeltem én.

Megyek a várfalak alatt,
elért e tavaszesti bánat,
s megnyújt az alkony minden árnyat,
s reménytelenség szólogat.

Feodoszija, 1914. február 14.
________________________

(MARINA CVETAJEVA: A KIRÁLYNŐ VÉDELMÉRE című kötetéből. Baka István fordítása.)