Kút a Szeniora téren
(fantázia)
Sapkám a kávájára tettem én,
ott állt előttem nyírfaág-sudáran
a kút, s csupasz testéből bűvös állat
patája, szarva villogott felém.
Kondult a dél, a megvénült moha
árnyán a nap sugára messze siklott,
s kristályos árban reszkettek az izmok
márványon, mely nem izzik fel soha.
Fehér a szőr a dermedt lábakon.
Az égre szállt a földi por s a pára,
s azt hittem, gyűlnek hozzá nemsokára
rokkantak, földön csúszva és vakon.
Kopott ajakról hangzik az ige:
akit legyűrt a szikkasztó betegség,
s mosdatni vágyik kórgyötörte testét,
újjászületni jöjjön most ide...
Csordultig telt kupája könnyezett,
fehérlő szíj tekeredett nyakára,
s válláról folyt, csak folyt a víznek árja,
hogy a pokol folyóit töltse meg.
Sapkám a kávájára tettem én,
ott állt előttem nyírfaág-sudáran
a kút, s csupasz testéből bűvös állat
patája, szarva villogott felém.
Kondult a dél, a megvénült moha
árnyán a nap sugára messze siklott,
s kristályos árban reszkettek az izmok
márványon, mely nem izzik fel soha.
Fehér a szőr a dermedt lábakon.
Az égre szállt a földi por s a pára,
s azt hittem, gyűlnek hozzá nemsokára
rokkantak, földön csúszva és vakon.
Kopott ajakról hangzik az ige:
akit legyűrt a szikkasztó betegség,
s mosdatni vágyik kórgyötörte testét,
újjászületni jöjjön most ide...
Csordultig telt kupája könnyezett,
fehérlő szíj tekeredett nyakára,
s válláról folyt, csak folyt a víznek árja,
hogy a pokol folyóit töltse meg.