Laisza Vénusznak, a tükrét ajánlva neki

Лаиса Венере, посвящая ей своё зеркало

Küprisz, a tükrömet, kérlek, fogadd el tőlem!
A szépség-istennő örökifjú marad,
Nem éri sérelem soha az ősz időben,
                  Mert ő – nem halandó alak;
                  De én, ki végzetem követtem,
Már nézni nem merem a tükör üvegén,
                  Sem azt, ki egykor voltam én,
                  Sem azt, akivé lettem.