Laisza Vénusznak, a tükrét ajánlva neki
Лаиса Венере, посвящая ей своё зеркало
Küprisz, a tükrömet, kérlek, fogadd el tőlem!
A szépség-istennő örökifjú marad,
Nem éri sérelem soha az ősz időben,
Mert ő – nem halandó alak;
De én, ki végzetem követtem,
Már nézni nem merem a tükör üvegén,
Sem azt, ki egykor voltam én,
Sem azt, akivé lettem.