Mint náluk

Как у них
   
Az azúr arca piheg a folyam
nem lélegző szerelmese felett.
Ha majd a harcsa felszínre suhan –
nem hallják. Messzi vannak. Süketek.

Szemnek kalászban háztető-nehéz.
Fellobban mindkét tűzhely, mint parázs.
Az azúr arca piheg vízmosás
nem lélegző barátnője és
a sás leánynövendéke felett.

A szél hol e lucerna-kacagást
sodorja, mely a légnek csókot ád,
hol lápi málnából torkoskodik,
csúszkál, zsurló súrolja ajkait,
és gallyal borzolja a patakot,
hol poshad s berúgatják nádasok.

Ha a sügér uszonya megremeg, –
skarlátvörös, feneketlen a nap.
A tálca ólmos és fekete lap.
Tengődsz s a karod sem emelheted...

Az azúr arca piheg a folyam
nem lélegző szerelmese felett.

1917
__________________________

A BORISZ PASZTERNAK: VERSEK című kötetből. Baka István fordítása.