Otthon

У себя дома
   
Hő ül a hét dombon,
széna között a galambok.
Hull le a nap-turbán:
kéne cserélni a rongyot
(ázik a víz alján).
S rá a befűlt kupolára.

Város – ezer membrán,
csisz-csoszogó babalábak.

Varrd be a függönyödet:
fürge szabadkömüves, jár.
Élni – mily álomi tett!
Csók, mi aludni se hagy már.

Piszkosan és dübörögve
dől be az ágyba a város.
Máma először a sztyeppre
életerő szele szálldos.
Ám a sötét nevek égnek,
hevük kimerhetetlen.
Hidak, helyjegyek, csillagai az égnek,
aludni menten!

1917
___________________________

A BORISZ PASZTERNAK: VERSEK című kötetből. Baka István fordítása.