Széthullás

Распад

                          Hirtelen messzire el lehetett látni,
                                          a világ minden sarkáig.
                                                                  Gogol

Az órákat hová faragjuk?
A Széthullást hogyan mulassuk?
Világ-Volgavidéken a
csodák nem nyugszanak soha.

S hol szárazság előtt a szem
folyvást kapitulált a sztyeppen,
ott az most felszáll ködösen:
forradalom búzakeresztje.

A messzi elevátorokban,
raktárakban patkányfi borzad,
gerenda, zsák, mind lángra lobban,
s tetők kihunyva harmatoznak.

Némán vitáznak csillagok:
Hol van Hopjor? És hova lett,
hány versztányira Balasov?
S a sztyeppi levegő ijedt:

dörgést hall, zendüléseket,
orráig szaglik már a harc.
Csupa fülekké dermedett,
lefekszik – s hallja: hátra arc!

Ott zaj van. Álom nem terem.
Ott tapló röppen a terekre.
Ott éj ing dús gyökérzeten,
parazsat csókol reggelente.

1917
___________________________

A BORISZ PASZTERNAK: VERSEK című kötetből. Baka István fordítása.