Natúra

Естество
   
Nem búsít, hogy a természetnek
Lehullott rejtő fátyola,
Hogy ős erdőknek, ősz vizeknek
Eltűnt faun- s najádhada.
   
Nem emberi hangon süvít át
A szél a sivatag felett,
És nem az ember bágyadtságát
Híresztelik az estelek.
   
Nem, a natúra eme renyhe
Átalakulásaiban –
Öröklét zálogára lelnek
A halandók bizonyosan.
   
Költő, te vagy, ki még megérted
Az ősnyelv szörnyű szavait,
Amelyen a szfinkszek beszéltek
Sárkány-uralkodókkal itt.
   
Isten voltál, dologgá lenned
Kell s szólani prófétaként,
Hogy hirtelen a föld, mely nemzett,
Megrendüljön a tengelyén.
   
   

   
________________________

(A NYIKOLAJ GUMILJOV VERSEI című kötetből. Baka István fordítása.)