No. 25 Bacchikus hangulatú pasztorálféle... (Baka István fordítása)

                                                       No 25
                            
  Bacchikus hangulatú pasztorálféle
                            
  Ulla Winblad djurgårdeni átkelése
                                                   alkalmából


                                             Kürt szava zengjen,
                                             És rengjen a tenger,
                                                    Zúgj, vihar!
                                             Vénuszt ünnepeljen
                                                    Neptúni kar!
                                             Rajta, tritónhad!
                                             A himnuszi szózat
                                                    Zengje ma
                                             Freját, s te ekhózzad
                                                    Neptun-pulya!       < Kürt >
                                             Jön Vénusz, nézd e nőt
                                                    Testőrei között:
                             Angyalok és zefirek s a Paphos-fik őrzik őt
                                      Nimfa fürdik és örül
                                                    Körül.                  < Kürt >

                                             Nézi madárraj,
                                             Hogy szökken az árral
                                                    Halcsapat;
                                             Hullám taraján a
                                                    Kimérahad.
                                             És mit a szél tép,
                                             A vízen a tajték
                                                    Omlatag;
                                             Kivillan a kék ég,
                                                    Mosolyg a nap.      < Kürt >
                                             Most Vénusz elvonult,
                                                    Zászlók és koszorúk
                             Hintaja díszei, nyílik a nádban sárga út;
                                      Kalpagos triton neszez:
                                                    Evez.                  < Kürt >

                                             Dörren az ég, s lám:
                                             Vetésen a villám
                                                    Fénye gyúlt;
                                             Halkan szól a szilfán
                                                    Szelid kakukk.
                                             Varju s a bíbic,
                                             E két fura bikfic
                                                    Szárnyra kél;
                                             Sikongat a síp is,
                                                    Most Pán zenél.       < Kürt >
                                             Öklelnek szarvasok,
                                                    A dámvad elrobog.
                             Vénusz a partra kiúszik, hintóját hagyva ott,
                                      S Palemon lakába lép
                                                    Ma még.                  < Kürt >

                                             Hagyd el a kagylót,
                                             Szép Vénusz, a partok
                                                    Várnak itt;
                                             Égi kéjre kancsók
                                                    Nektárja szít.
                                             Drága barátok,
                                             Isméritek áldott
                                                    Lényemet.
                                             Fújjátok a vásott,
                                                    Vén kürtöket!       < Kürt >
                                             S Vénusz-lány Ulla, ott
                                             Ringassanak habok!
                             Ámori had: Kicsi szotykák s bakák az udvarod.
                                      Vár Paphos, hogy partra fuss,
                                                    Cicus!                  < Kürt >

                                             Ámor a gazda
                                             S királyom e gazdag
                                                    Park felett.
                                             Harsona, te zengd a
                                                    Djurgårn nevet!
                                             Példa okának
                                             E fréjai tája,
                                                    Dús mezőt,
                                             Roskadt falu házat
                                                    Mohos tetőt!       < Kürt >
                                             Szüzesség-elmulást,
                                             Asszonnyá avatást,
                             Kürt szava közben az asztallapon ficánkolást!
                                      Bánod, Ulla, kedvesem?
                                                    Sosem!                  < Kürt >

                                             Lépj a lakomba,
                                             Bókolva, hajolva,
                                                    S táncra föl!
                                             Lányka, légy okoska,
                                                    Jöjj, Ulla, jöjj!
                                             Hallga a lombot!
                                             Gazdánk az a bomlott
                                                    Berg koma;
                                             A kürtöt, a korsót
                                                    Markolja ma.       < Kürt >
                                             Pásztorleányka, itt
                                             Palemonod lakik:
                             Tántorog este a pásztor, de részeg délben is,
                                      Bárha birkanyája sincs.
                                                    Kocints!                  < Kürt >

                                             Fúdd, muzsikus hát!
                                             No nézd csak az Ullát:
                                                    Mily kecses!
                                             Diadémja új, s ládd:
                                                    Csipkéje fess!
                                             Tű van a kontyon,
                                             A szoknya forogjon
                                                    Szerteszét!
                                             Töltsön kapuboltot
                                                    Be kürtzenéd!       < Kürt >
                                             Ámor nevét imádd
                                             Forró öled kitárd,
                             És elalélj, kifehéredj, lihegj, hajad ziláld!
                                      Vért az érbe lök s beszív
                                                    A szív.                 < Kürt >

                                             Mind föl a dalra!
                                             Vet Ámor uralma
                                                    Ránk igát;
                                             Fújjatok, szivem ma
                                                    Vigadni vágy;
                                             Kezdd a vidor dalt,
                                             És hűtsd le a borral
                                                    Torkodat;
                                             Az ifju s a mord agg
                                                    Hadd ropja csak!       < Kürt >
                                             Nimfák és dáridó,
                                             Bor- s vérnek kéje jó,
                             Álmos a szem, de a szív friss, és húzza a vonó:
                                      Erről szólt episztolám,
                                                    No lám.                  < Kürt >