No. 24 A Barna Ajtó kocsmárosnéjához (Baka István fordítása)

                                                  No 24
                           A Barna Ajtó kocsmárosnéjához

                                             Drága néni,
                                             Hagyd beszélni
                                    Halni kész, hű Fredmanod!
                                    Dupla sörtől vígadok,
                                    Míg a szimpla meg se rendít
                                    Csak ha jó snapsz gőze leng itt.
                                    Jaj, ki most e sírba lép,
                                    Bacchus úr vitézeképp,
                                    Bűnben, eltaszítva élt,
                                    S árnytól is remegve félt.
                                             Drága néni,
                                             Kéne némi
                                    Papramorgó – korty akár,
                                    Úgyis elnyel majd a sár.
                                             Jő a sajka
                                             Charon abba
                                                  Vár.
                                             Itt a rusnya vég,
                                             Csuklom, néni, hallga:
                                    Felvidít Bacchus bora még.

                                             Törpe érám!
                                             Köptem én rád:
                                    Csak ne nőjön a kamat,
                                    S pálinkád olcsóbban add!
                                    Csakhogy akkor már nem élek,
                                    Jönnek új Bacchus-vitézek.
                                    Akkor, édes nénikém,
                                    Jó nagy krigli kéne még,
                                    Innék, istenuccse, én,
                                    Lucidor kidőlne rég.
                                             Törpe érám!
                                             Köptem én rád:
                                    Dől bár csontvázam hanyatt,
                                    Szám a kriglihez tapad.
                                             Tölts kupámba
                                             Bort, s a számba
                                                   Add!
                                             Bacchus engemet
                                             Balzsamoz be máma,
                                    És megőrzi hírnevemet.

                                             Hé, hugáim,
                                             Énreám mind,
                                    Korsót fogva és kupát,
                                    Tósztot mondjatok s imát.
                                    Daloljatok vágyról, borról,
                                    Szomjazót gyötrő kinokról,
                                    S arról, hogy találhat egy
                                    Korhely édenben helyet,
                                    S lelve szőlőfürtöket
                                    Vére hogy fogott tüzet.
                                             Hé, hugocska,
                                             Jól becsukd a
                                    Kocsmát, többé nem jövök.
                                    Csak a szellemem zörög.
                                             Csöpp se járna,
                                             Mégis szánd ma
                                                     Őt.
                                             Mennem kéne már:
                                             Lelkem égbe szállna.
                                    Szomjazom: hol hát a pohár?

   
C. M. BELLMAN: FREDMAN EPISZTOLÁI ÉS DALAI című kötetéből
Baka István fordítása

Az episztola eredeti szövege a svéd Bellman-weboldalon olvasható: N:o 24. FREDMANS EPISTEL. Til kära Mor på Bruna Dörren.