No. 72 (Korábbi változat; 28a) Ajándék Kajsa-Lisának, az ágya mellett (Baka István fordítása)

                                                                      No 72
                                                         (Korábbi változat; 28a)
                                          Ajándék Kajsa-Lisának egy késő estén,
                                                               az ágya mellett

                                                        1771. július 30-án, este

                                                 Tűz a szemedben, égi villám!
                                                 Duzzad a párna, lengj oda, nimfám!
                                                          Lágy, de erős vagy!
                                                          Gyertya-oltva jöjj csak,
                                                          Áldozatra vár, mucus,
                                                          Álom-isten, Morpheus.
                                                 Forral a vágy, vesd le a szoknyát,
                                                 Tárd fel a kebled, ingedet oldd hát!
                                                 S kabátka, szoknya ha
                                                 A székre hullana,
                                                 Altatna hegedűm szava.

                                                 Kajsa-Lisám, a kéj ha ébred,
                                                 Száll a madár és némul az ének.
                                                          Nap nyugodott épp,
                                                          Elborult a mennyég.
                                                          Most a táj a csend hona:
                                                          Vár rám Freja temploma.
                                                 Rázd a cihát! Húzd ki az ágyat!
                                                 Mindenik este más a te társad.
                                                 Tollak, pihék között
                                                 Húzd szét a függönyöd!
                                                 Vonóm, mint harsona, dörög.

                                                 Freja, elég volt! Halmaiddal,
                                                 Megbabonáztál oszlopaiddal;
                                                          Játszom ölelve,
                                                          Elrabolsz örökre,
                                                          Elalélva ringok, ím:
                                                          Kajsa-Lisa karjain.
                                                 Kajsa, nem élsz? Hisz piheg! Éltet
                                                 Ád a halál, ha vágy tüze éltet.
                                                 De leszakadt az ágy!
                                                 A combom, jaj, s a lágy...
                                                 Elég, Movitz, ne húzd tovább!

   
C. M. BELLMAN: FREDMAN EPISZTOLÁI ÉS DALAI című kötetéből
Baka István fordítása