Õsemlékezet

Прапамять
   
Ez hát a lét! Körforgás, ének,
Városok, puszták, tengerek,
Felvillanó tükröződése
Annak, mi végleg elveszett.
   
Tűz tombol, trombiták recsegnek,
Rőt paripák száguldanak,
Majd izgató ajkak remegve
Boldogságukról vallanak.
   
S ismét öröm s a bú, amint rég,
Ismét, mint mindig, ami volt,
A tenger rázza ősz sörényét,
Új pusztaságok, városok.
   
Mikor lehetek én megint én,
Ki álmomból felébredek –
Koldus hindu, ki patak mentén
Szent estén elszenderedett?

______________________

(A NYIKOLAJ GUMILJOV VERSEI című kötetből. Baka István fordítása.)