Szamothrakéi Niké

Самофракийская Победа
   
Lázálmaimban forgolódva
Te állsz elébem újra s újra –
Niké szamothrakéi szobra,
Széttárt kezed előre nyújtva.
   
Az éji csendet felriasztva,
Hogy fejem is megszédül tőle,
Szárnyas, vak, visszatarthatatlan
Akaratoddal törsz előre.
   
Eszelős-fénylő szemeidben
Nevet valami, lánggal égve,
S bennünket árnyaink követnek
Vágtatva, ám utol nem érve.

______________________

(A NYIKOLAJ GUMILJOV VERSEI című kötetből. Baka István fordítása.)