Plejádok

   
Leszállt az éjszaka. Szendergő fák, tavak közt
             bolyongok céltalan.
Friss őszi illatú lombok, szelid gyümölcsök
             szegélyezik utam.

Ritkásak már a fák – az ágak szövevényén
             a csillag átdereng.
Lassúdan ballagok – a sétányok sötétjén
             halotti mély a csend.

A hűvös éjidőn csak lépteim kopognak,
             s mint cárok címerén,
a Plejádok hideg gyémántjai ragyognak
             a néma éj egén.