Plejádok
Leszállt az éjszaka. Szendergő fák, tavak közt
bolyongok céltalan.
Friss őszi illatú lombok, szelid gyümölcsök
szegélyezik utam.
Ritkásak már a fák – az ágak szövevényén
a csillag átdereng.
Lassúdan ballagok – a sétányok sötétjén
halotti mély a csend.
A hűvös éjidőn csak lépteim kopognak,
s mint cárok címerén,
a Plejádok hideg gyémántjai ragyognak
a néma éj egén.