Megőszült ég fejem felett

   
Megőszült ég fejem felett
s faágak, már csontváz-kopáran.
A földre pergett levelek
sárgája villog még a sárban.

A mennyben már a fagy hörög,
a földnek hervadása néma...
Ifjúságom sok kósza séta
s magányos álmok, örömök.