Puscsin emlékkönyvébe
Ha megpillantod ezt a hű s igaz lapot,
Mit egykor én írtam, barátod,
Röpítsen téged a liceumi napok,
Boldog korába édes álom.
Legelső napjaink gyors perceit idézd,
Mi rabság s béke volt, az együttlét hat évét,
Lelkednek álmait, sok búját s örömét,
S mily édes volt viszály után a békülés még.
Mi vissza nem tér sohasem...
S bús, csöndes könnyekkel idézzed:
Elmúlt az első szerelem.
Elmúlt, barátom... ám mi barátok maradtunk,
Szívünk nem ingatag szövetséget kötött;
A zord idő előtt, mit ránk zúdít a sorsunk,
Ó, drága és örök!