Puscsin emlékkönyvébe

В Альбом Пущину

Ha megpillantod ezt a hű s igaz lapot,
                  Mit egykor én írtam, barátod,
Röpítsen téged a liceumi napok,
                  Boldog korába édes álom.
Legelső napjaink gyors perceit idézd,
Mi rabság s béke volt, az együttlét hat évét,
Lelkednek álmait, sok búját s örömét,
S mily édes volt viszály után a békülés még.
                  Mi vissza nem tér sohasem...
                  S bús, csöndes könnyekkel idézzed:
                  Elmúlt az első szerelem.
Elmúlt, barátom... ám mi barátok maradtunk,
Szívünk nem ingatag szövetséget kötött;
A zord idő előtt, mit ránk zúdít a sorsunk,
                  Ó, drága és örök!