Illicsevszkij emlékkönyvébe

В Альбом Илличевскому

Bár híres költő nem vagyok,
De igaz pravoszláv hitemben.
A lelkek halhatatlanok,
A versek sorsa ismeretlen –
S ifjúkorunk mulattatása,
Szeszélyes múzsám dalai,
Hullnak mulattató halálba,
S nem hat meg minket semmi itt!

Ó! Géniuszom biztos abban,
Hogy halhatatlan lelkemet
Kisebbre tartanám, lehet,
Ha művem lenne halhatatlan.

Úr nem vagyunk sorsunk felett,
De legalább, nincs semmi kétség,
Ihletem e silány gyümölcsét,
Barátságom jelét, tudom,
Őrzöd szerény lapjaimon,
S nem éli meg, hogy elfelejtsék...
De bár munkámnak haszna nincs,
Mire barátságod serkentett –
Meghalnak bár a verseim –
Szíves szava szeretetemnek
Túléli bizonyára mind!