Részeg dervis

Пьяный дервиш
   
Cipruságról csalogány szól, tó fölött a hold ragyog.
Kő sötétlik, kő fehérlik – mért is ittam annyi bort?
Szívemnél is hangosabban énekelt az áldomás:
A világ baráti orca fénye, árny akármi más.
   
Nem ma, tegnap sem gyülöltem én meg a pohárnokot.
Részeg is már reggel óta nem ma, nem tegnap vagyok.
Dicsekedve járok egyre, ünnepelni oly csodás:
A világ baráti orca fénye, árny akármi más.
   
Rossz oduk lakója lettem, korhely és koldusszegény.
Réges-régen elfeledtem mind, amit tanultam én,
Más se kell nekem, csupán e nóta és a kuncogás:
A világ baráti orca fénye, árny akármi más.
   
Járok sírok közt, melyekben jóbarátim fekszenek.
Kérdezhetem-e a holtat, szeret-e vagy nem szeret?
És a mélyből, síri éjből hallik ily kiáltozás:
A világ baráti orca fénye, árny akármi más.
   
Vízfodorra könnyü pára száll a holdsütött tavon.
Elhallgat a csalogány a mennybe nyúló cipruson.
Egy, csak egy dalol, mely eddig néma volt, s a dal csodás:
A világ baráti orca fénye, árny akármi más.

__________________________________

(A NYIKOLAJ GUMILJOV VERSEI című kötetből. Baka István fordítása.)