S megint a hófúvásban

И опять мы в метели^*
   
S megint a hófuvásban,
mely támad egyre még,
s a kis templom zugában
miséznek, gyertya ég.

Ott fenn a téli ég, lenn
átjáró-udvarok,
s aranyfüsthegy tövében
a boltablak ragyog.

Valahol esznek-isznak,
névnapi vígalom.
A padlón kifordítva
szőrmekabát-halom.

Lépcsőre nyíló ajtó,
kacaj, terefere.
Orgona, két szakajtó,
ciklámenek jege.

Az étkezőben árváll
a kaviár-kupac,
a tányérok liláján
sajtok, hering, lazac.

S szalvéták zizzenése,
és csípős fűszerek,
s bor, vodka, annyiféle,
képzelni sem lehet.

És nem csitul a lárma,
s a csillár fényt dobott
kebelre, hátra, vállra,
s fülönfüggő lobog.

S e női ajkak íve
kartácsnál gyilkosabb,
e szívtelen karok s e
lágy, asszonyi szavak.

^*[Eredetiben a Вакханалия című vers részlete]
___________________

A BORISZ PASZTERNAK: VERSEK című kötetből. Baka István fordítása.