Szépségem, ne dalold nekem…
Szépségem, ne dalold nekem
Énekeit bús Grúziának,
Idézve másik életem
Emlékeit s a messzi tájat.
Ó, jaj! kegyetlen dallamod
Hallgatva, képek ezre támad:
Éj, sztyeppe – s holdsugárba vont
Arca egy távoli leánynak.
A kedves, régi árnyat én,
Ha téged látlak, elfelejtem;
De énekelsz – s újból elém
Állítod őt képzeletemben:
Szépségem, ne dalold nekem
Énekeit bús Grúziának,
Idézve másik életem
Emlékeit s a messzi tájat.