Szépségem, ne dalold nekem…

Не пой, красавица, при мне

Szépségem, ne dalold nekem
Énekeit bús Grúziának,
Idézve másik életem
Emlékeit s a messzi tájat.

Ó, jaj! kegyetlen dallamod
Hallgatva, képek ezre támad:
Éj, sztyeppe – s holdsugárba vont
Arca egy távoli leánynak.

A kedves, régi árnyat én,
Ha téged látlak, elfelejtem;
De énekelsz – s újból elém
Állítod őt képzeletemben:

Szépségem, ne dalold nekem
Énekeit bús Grúziának,
Idézve másik életem
Emlékeit s a messzi tájat.