Verssoraim zárt szigorától

Весенний лепет не разнежит...

Verssoraim zárt szigorától
hőköl a gügyögő tavasz.
Én kakofóniára vágyom,
legyen csikorgó, mint a vas.

Ritkás magánhangzók közében
lélegzetem fölszabadul.
A mássalhangzók tömegében
jégtáblák torlódnak vadul.

Kedves a görbe nyíl, mely érces
felhők ólmából csap le ránk.
Szeretem a villanyfürészek
visítva-jajgató dalát.

És minden szép harmóniánál
drágább nekem, mit ád a lét,
ha félelmem borzongva átjár,
s kiver a hideg veriték,

vagy álmom, melyben szerteröppen
szétrobbant egykor-egy-magam,
mint sár, mely abroncsverve fröccsen
a létnek más szféráiban.

1923
_____________________

Vlagyiszlav Hodaszevics: Mint sivatagban a délibábot című kötetéből. Baka István fordítása.