A teljes ember

Zokogtam
s nevettem,
dühöm pohara
gyakorta kicsordult;

jajongtam,
ha sajgott a seb még,
de újra a harcba siettem,
amikor behegedt;

haragomban üvöltve
szórtam az átkokat én,
de tudtam, a rossz majd
nyomtalan elszáll.

Megtölti a lelkem
száz emberi érzés,
titkom sose volt
a barátok előtt.

Szerettem a lángot,
a gyűlöletét is,
de éltem a fenség
bűvöletében.

Szerettem az embereket,
és csak a vadság
bűz-lehü szörnyeivel
hadakoztam e létben.

 
Jan Rainis: Száll és ég s kihuny a csillag című kötetéből
Fordította: Baka István