Az abbé

Аббат

Flaubert- s Zola-regények hőse,
ó, abbé, örök útitárs –
izzik a reverenda rőtje,
s a kalap széles-karimás;
a mezsgyeszélen, dél ködén át
látom felém haladni őt,
Róma hatalma maradékát
vonszolva rozstáblák között.

Illemnek őre s hallgatásnak,
vélünk kell inni-ennie,
s világi küllemén is áthat
világló, tonzúrás hite.
Alvás előtt, a puha párnán
Cicerót olvas éjszaka:
latinul Istent így imádták
égi madárkák valaha.

Bókolok néki, s ő felette
szívélyesen visszaköszön,
szóváltás közben megjegyezve:
„Katolikusként hal meg ön!”...
„Meleg van!” – sóhajtotta végre,
egy percig elcsigázva állt,
s indult tovább a délebédre
a hűvös kastélyparkon át.

Baka István fordítása