Bíbicek
Felsírtak a bíbicek, újra tavasz van,
kék, tiszta az ég odafönn.
Már szárad az út, s a meleg sugarakban
megszikkad a szürke üröm.
A szürke mezőn a tavak vize kéklő,
szántáson a sár lila, mély.
És bíbicek sírnak – a fény örömétől,
sír és nevet újra, ki él.