Bíbicek

   
Felsírtak a bíbicek, újra tavasz van,
      kék, tiszta az ég odafönn.
Már szárad az út, s a meleg sugarakban
      megszikkad a szürke üröm.

A szürke mezőn a tavak vize kéklő,
      szántáson a sár lila, mély.
És bíbicek sírnak – a fény örömétől,
      sír és nevet újra, ki él.