Carszkoje Szelo
Tárháza hajdani érzésnek, gyönyöröknek,
Ó, te, géniusza a berki énekesnek,
Az emlékezetem rajzolja most elém
Tájaidat, ahol lélekben élek én,
Erdőidet, ahol kigyúlt szerelmi lángom,
Hol kisdedkoromat követte ifjuságom,
S ahol természet és álom kényeztetett,
Ismertem örömet, békét, költészetet.
.....................................................
Más énekelje meg a harcot s hősöket,
Én jobban szeretem eleven csöndedet,
S mint akiben hiú dicsőség-láng nem lobban,
Gyönyörű ligetek, itt Carszkoje Szelóban,
Tinéktek szentelem, múzsák barátja, ím,
Szabad óráimat és békés dalaim.
.....................................................
Vezess engem, vezess, a hársak rejtekébe,
Szívemnek kedves ott a lombok menedéke,
A tó partjára és csöndes dombhátra még!...
Hadd lássam újra a rét sűrű szőnyegét,
S elaggott fákat és a fénnyel teli völgyet,
S a partok aranyát, a régen ismerőset,
S a csendes tó vizén, mely fodrozik-ragyog,
Hogy úsznak büszke és nyugodt hattyúrajok.