Cím nélkül

Без названия
   
Szelidebbre sehol se lelek,
de most csupa tűz, lobogás vagy.
Hadd zárjam a szép szemedet
a versbe: sötét palotába.

Figyeled, hogy bűvöli itt
lángbőrü burokkal a búra
kis odunk suta szögleteit?
Varázsos az árnyalakunk ma.

Felhúzod a lábaidat,
a pamlagon ülve törökként.
Mindegy, hogy a fényben-e vagy
az árnyban, oly gyermeki elméd.

Míg álmodozol, legurul
kezedből a gyöngysor öledbe.
Az arcod olyan szomorú,
s túlzó szavad oly keresetlen!

Kopott ez a szó: szerelem?
Más elnevezésre találok.
Számodra ma átnevezem
szó-szóra a földi világot.

Komor arccal az ércteli ért:
érzéseidet kifejeznéd,
s a szíved, e drága telért?
Miért oly bús a szemed még?
________________________

A BORISZ PASZTERNAK: VERSEK című kötetből. Baka István fordítása.