Elégetett levél

Сожжённое письмо

Az Ő parancsa volt: levél, isten tevéled!
Hogy halogattam még! mily kínos volt e kéznek
A tűznek adni át megannyi örömem!...
Ütött az óra. Égj, szerelmes levelem!
Mindenre kész vagyok; közömbös már a lelkem.
A láng mohón harap a lapjaidba menten...
Egy perc!.. fellobban! ég – könnyű füst kavarog,
És kérlelő imám is füstté válik ott.
A hű pecsétgyürű nyomát elvesztve végleg,
Megolvad a viasz... Ó, súlyos égi végzet!
Felpöndörödnek, ím, a lapok feketén;
A megszentelt betűk a hamu szőnyegén
Fehérlenek... Szivem összeszorult. E drága
Hamu bús életem szegényes boldogsága,
Keblembe zárom őt, maradjon meg velem...