No. 72 Ajándék Kajsa-Lisának egy késõ estén... (Baka István fordítása)

                                                                       No 72
                                           Ajándék Kajsa-Lisának egy késő estén,
                                                                az ágya mellett

                                                 Tűz a szemedben, égi villám!
                                                 Duzzad a párna, lengj oda, nimfám!
                                                          Lágy, de erős vagy.
                                                          Gyertya-oltva jöjj csak,
                                                          Áldozatra vár, mucus,
                                                          Álom-isten, Morpheus.
                                                 Csukva zsalu, tölgykapu zárva,
                                                 Kis sityakodban bújj be az ágyba;
                                                 Norströmöd copfja ma
                                                 Szögön lóg egymaga.
                                                 Altasson el zeném szava.

                                                 Kajsa-Lisám, a cinke-lány most
                                                 Nem csicsereg már, dalra is álmos;
                                                          Nap nyugodott épp,
                                                          Elborult a mennyég,
                                                          Áldozásnak perce jött
                                                          Freja oltára előtt.
                                                 Dördül a menny, lángos eső ver,
                                                 Tűzpiros íve égre feszül fel,
                                                 Rámát kap: bíborat
                                                 S arany-zöldet, ha majd
                                                 Jofur elűzi a vihart.

                                                 Nimfa, aludj csak! Ím, elég volt,
                                                 Míg a nap ébred hajnali négykor,
                                                          S nyúlsz oda újra,
                                                          Kis kacsód kinyújtva,
                                                          Hol a kancsó áll s ölem,
                                                          Felhevít a vér s nevem.
                                                 Kajsa nem élsz? Hisz piheg! Éltet
                                                 Ád a halál, ha vágy tüze éltet.
                                                 S bár gyönge pulzusod,
                                                 Boldog szemed hunyod.
                                                 Jó éjt! ne húzd a nyűtt vonót!