Lehúzhatunk ma néhány matricát

Сегодня можно снять декалькомани

Lehúzhatunk ma néhány matricát,
ujjunkat a Moszkva-folyóba mártva,
a Kreml-haramiáról. Mily csodásak
ezek a pisztáciás galambdúcok –
szórhatsz eléjük kölest vagy zabot!
S ki az a zöldfülű? A Nagy Iván –
a nyakigláb suttyó-harangtorony,
hány százada ott álldogál a mamlasz
mélán! Külföldre kéne küldeni,
hogy kitanuljon. Még mit nem!... Gyalázat.

Moszkva-folyónk négy-kémény-füstösen,
s szemünk előtt a város szétterül –
fürdőző gyárak és Zamoszkvorecsje
zöld kertjei. Nem úgy vagyunk-e ezzel,
mint mikor a hangversenyzongorának
nagy paliszander fedelét kinyitjuk,
s behatolunk a zengés belsejébe?
Fehérgárdisták, láttátok-e őt?
Hallottátok-e Moszkva zongoráját?

Úgy tetszik nékem, hogy mint bármi más,
idő, te is törvénytelen vagy. Mint a
gyermek felnőtt után a vízi ráncba,
lépek be én, úgy tetszik, a jövőbe,
s úgy tetszik, hogy nem látom meg soha.

Már nem masírozok az ifjusággal
a sávokra osztott stadionokba.
Motorbicikli tülkétől riasztva
nem szökkenek ki hajnalban az ágyból,
a kacsalábú üvegpalotákba
még könnyű árnyékként se léphetek.

Már napról napra fogy a levegőm,
de mégse késlekedhetem tovább –
hiszen a száguldás élvezetére
a ló s az ember szíve született csak...

S a kamaszos, szikár fausti ördög
a vén csontjaiba bebújik ismét,
s feltüzeli, hogy sajkát kölcsönözzön,
vagy felkeresse a Veréb-hegyet,
avagy körbevillamosozza Moszkvát...
Ám az nem ér rá: dajkának szegődött,
negyvenezer bölcső között rohangál
ő egymaga, motringgal a kezén.

Baka István fordítása