Minden szép a bojár-istállókban
Minden szép a bojár-istállókban:
Tisztaság, a szolgák és a mének;
A jó méneknek mindenük megvan:
Állás, eleség s felügyelet, mind.
Lószerszámuk fénylik a gerendán,
Állásukban fényes szőrük csillog.
Csak egy baja van az istállóknak –
Manó fészkelt be az istállókba.
Éjjelente istállókban járkál,
Mossa, fésüli a méneket mind,
Még a sörényüket is befonja,
Köti farkukat szoros csomóba.
De nem szereti a hollószőrűt.
Alkonyatkor, itatás után én
Körbejárom a bojár-istállót –
Ép-nyugodtan álldogál a ló ott.
De ha reggel az istállót nyitnád,
Tajtékos a ló és szinte lángol,
Pofájáról véres hab csöpög le.
A manó lovagolt rajta éjjel,
Mocsarakon, erdőkön keresztül,
Éjféltől a hajnal hasadtáig –
A hold nyugodtáig ..............
Hej, te öreg, ostoba lovász, te,
Nem leled meg a talánynak nyitját?
Ifjú lovász szép lányt szeretett meg,
Ifjú lovász, egy szilaj legényke –
Éjszaka kinyitja az istállót,
Hollószőrűt felnyergeli csendben,
A kapun kivezeti titokban,
Felpattan amott a fürge lóra,
S a szép lányhoz vendégségbe vágtat.
