Mitológiai és bibliai nevek
Absolon: a Biblia szerint Dávid király fia. Fellázadt apja ellen, és menekülés közben vesztette életét: Vö. 2 Sám. 18.
Aeolus: a szelek istene az antik mitológiában.
Ahasvér: Xerxes perzsa király héber neve az ótestamentumi Eszter könyvében. Eszternek, a szépséges zsidólánynak közbelépésére megakadályoz egy küszöbön álló zsidóellenes szervezkedést. Ugyanez a neve a középkori legendahősnek, a "bolygó zsidónak", aki Krisztus megsértése miatt azzal bűnhődött, hogy megállás nélkül járja az utakat az idők végezetéig.
Alexis: "pásztorfiú" . (Vö. 2. ep. jegyzete.)
Amaryllis: Bellman "pásztorlánykáinak" egyike. (Vö. 2. ep. jegyzete.)
Apelles: az i.e. 4. sz. híres görög festője.
Arachne: a görög mitológia szerint azzal haragította magára Pallas Athénét, a művészetek istennőjét, hogy szebben tudott szőni nála. Athéne büntetésül pókká változtatta.
Bacchus: a bor istene a görög és a római mitológiában.
Charon: a görög mitológia révésze az alvilágban; ő szállítja a halottak lelkét az Acheron folyón.
Chloris: "pásztorlányka" (Vö. 2. ep. jegyzete.)
Clotho: a görög mitológia három sorsistennőjének egyike. Ő vágja el az élet fonalát.
Cupido: a szerelem istene a római mitológiában.
Diána: a hold és a vadászat istennője a rómaiaknál.
Disa királyné: az eszes fiatal lány típusa a svéd népmesében, akit a király különféle próbák elé állít, majd miután Disa ezeket megállta, feleségül veszi.
Ekhó: a visszhang megszemélyesítője a rómaiaknál.
Flóra: a virágok istennője a rómaiaknál.
Freja v. Fröja: a skandináv mitológiában a szerelem istennője. Bellman Freja oltárának nevezi az ágyat.
Góliát: bibliai alak, filiszteus harcos, akit Dávid párbajban győzött le. (Vö. 1 Sám. 17-18:5.)
Hymen: a házasság és az esküvő istennője a görög mitológiában. Az esküvői szertartást este tartották, és fáklyásmenet zárta le.
Illés próféta: a biblia szerint (2 Kir. 2) Isten tüzes szekéren az égbe ragadta.
Iris: "pásztorlány"; nevét a görög mitológia szivárványistennőjétől kölcsönözte.
Jofur: a svéd nemzeti romantika szellemében fogant, költött skandináv mitológiai alak, a római főisten, Jupiter megfelelője.
Leviáthán: mitikus tengeri szörny a bibliában; a gonosz hatalmának, az ördögnek megszemélyesítője.
Lót: történetéről vö. a Bibliában 1 Móz. 19. 21. o. a "bibliai csíny"-ről részletesebben.
najád: uaz, mint a bellmani nimfák. (Vö. 2. ep. jegyzete.)
Neptun: a tenger istene az antik mitológiában.
Noé: vö. Mózes 1. könyvének 6. és 7. fejezetét. Ezt parodizálja Bellman a 35. dalban.
Palemón: görögös, költött név; itt Vénusz alkalmi szeretője.
Pán: a görög mitológia pásztoristene.
Paphos: Ciprus szigetének egyik legnevesebb városa az ókorban, híres Vénusz-szentéllyel. A mítosz szerint itt szállt partra kagylóhintóján az istennő, aki a tenger habjából született.
Párizs, Heléna: Homérosz Iliászának két kulcsszereplője, az örök szerelmespár szimbólumai.
Phoebus: más nevén Apolló, a költészet és a dal istene a görög mitológiában.
Plútó: az alvilág istene a görög mitológiában.
Putifárné és a szemérmetes József történetéhez vö. a Bibliában 1 Móz. 39. A 38. dal több, mint kongenális magyar fordítása kissé túl modernizálja a bellmani eredetit, mely a maga korában persze semmivel sem volt kevésbé tiszteletlen és humoros, bár inkább az understatement eszközeit használta fel.
Themis: az igazság istennője a görög mitológiában.
Timantes: "pásztorfiú". (Vö. 2. ep. jegyzete.)
Tirsis: Amaryllis udvarlója; "pásztorfiú". (Vö. 2. ep. jegyzete.)
tritónok: alacsony rangú tengeri istenségek.
Trója, Aeneas: utalás Homérosz Iliászára. Aeneas, a trójai hős, a vár eleste után vállán cipeli el öreg édesapját az égő házak közül.
Vulkán: a tűzhányók és a föld alatti tűz istene a római mitológiában.
Zsuzsánna: története az ótestamentumi Dániel könyvének apokrif részében olvasható. Joakimnak, egy Babilonban lakó zsidónak a felesége volt; két gonosz vén meglepte fürdés közben, s amikor elutasította őket, bevádolták, hogy a fürdőben szeretőjével bujálkodott. Zs. ártatlansága kiderült, a két vén kecske pedig halállal bűnhődött.