No. 45 [Ha sorsom, mint remélem...] (Baka István fordítása)

                                                                  No 45

                                                    Ha sorsom, mint remélem,
                                                    Egy lánykát adna nékem,
                                                    Ki csupa csín, csevely,
                                                    Bár szarvat hord e fej;
                                                             Ej ej ej ej
                                                    Mint mások, a szóbeszédet
                                                    Sose hallanám biz én meg:
                                                    Ha érte forr a véred,
                                                    Fizess s tiéd a nej!
                                                             Hej hej hej hej
                                                    Ha érte forr a véred,
                                                    Fizess s tiéd a nej!

                                                    Ha lánykám kódorogna,
                                                    Vigyáznék otthonomra,
                                                    A kamra oly derűs,
                                                    S a pince mélye hűs;
                                                             Hűs hűs hűs hűs
                                                    A homlokomon mi díszlik,
                                                    Sose érdekelne, míg itt
                                                    Flaskómba tölt szinültig
                                                    Bacchus finom nedűt.
                                                             Dűt dűt dűt dűt
                                                    Flaskómba tölt szinültig
                                                    Bacchus finom nedűt.

                                                    Ha nőm kivert az ágyból,
                                                    Vagy elzavart a háztól,
                                                    Kedélyem elborul,
                                                    De nálunk ő az úr;
                                                             Úr úr úr úr
                                                    S kuncsaftja ha rám a pisztolyt
                                                    Süti, bár előbb lepiszkolt,
                                                    S ellazsnakolt a fickó;
                                                    Eliszkolok vadul.
                                                             Dúl dúl dúl dúl
                                                    S ellazsnakolt a fickó,
                                                    Eliszkolok vadul.

                                                    Itt jő a lelki kertész,
                                                    A templomból a lelkész,
                                                    Az arcán gőg, noha
                                                    Dagadt a potroha;
                                                             Ha ha ha ha
                                                    Fejében az ész temérdek,
                                                    Ha beszél, szavát se érted,
                                                    Ezért is lépek én meg;
                                                    Belém ne botlana.
                                                             Na na na na
                                                    Ezért is lépek én meg;
                                                    Belém ne botlana.

                                                    S ha tán a garnizonbúl
                                                    X báró is befordúl,
                                                    S még otthon ér, habár
                                                    Kotródnom kéne már;
                                                             Ár ár ár ár
                                                    S én ostoba azt fecsegném,
                                                    Hogy aludtam épp nejemnél,
                                                    Hát elakadna nyelvem,
                                                    S csak állnék chapeau bas:
                                                             Bá bá bá bá
                                                    Hát elakadna nyelvem,
                                                    S csak állnék chapeau bas.

                                                    Az is megeshetik még,
                                                    Hogy ajtómon zörögnék,
                                                    De a szobámba' még
                                                    A gyertya vígan ég;
                                                             Ég ég ég ég
                                                    Szép angyalom erre menten
                                                    Leköp és pofán ver engem,
                                                    Nyakamba serbli freccsen:
                                                    Jaj, mindenféle lék!
                                                             Még még még még
                                                    Nyakamba serbli freccsen:
                                                    Jaj, mindenféle lék!

                                                    Igaz lelkemre mondom,
                                                    Nem volna más a gondom,
                                                    Fejem fordítanám,
                                                    S a gyertyát tartanám;
                                                             Ám ám ám ám
                                                    S ha már betakartam őket,
                                                    Ama kuncsaftot s a nőmet,
                                                    Nem kérek semmi többet:
                                                    Egy kupa bort talán.
                                                             Lám lám lám lám
                                                    Nem kérek semmi többet:
                                                    Egy kupa bort talán.

   
C. M. BELLMAN: FREDMAN EPISZTOLÁI ÉS DALAI című kötetéből
Baka István fordítása

A dal eredeti szövege a svéd Bellman-weboldalon olvasható: N:o 45 FREDMANS SÅNG