No. 58 Stadshagen (Baka István fordítása)

                                                                   No 58
                                                             Stadshagen

                                                      Pastoral, melyet a költő
                                       Eric Noer nagykereskedő úrnak dedikált

                                                    Akárhogy bámulok,
                                                         Szép nimfa egy sincs erre már,
                                                    Csak egy cipősarok,
                                                         Mit ellepett a sár.
                                                    Hólábu pásztorlány se fut
                                                         Előlem kényesen.
                                                    Mit látok? Csak egy rossz papucs
                                                         Hever az útfelen.

                                                    Már minden háztetőt
                                                         Nap aranyoz, s madár dalol,
                                                    De kiskocsmák előtt
                                                         Cégtábla nincs sehol.
                                                    Ne lenne Fredman ily szegény,
                                                         Nem volna oly sarok,
                                                    Hol, sasmadárral fedelén,
                                                         Ne lógna krigli, sok.

                                                    Bármerre fordulok,
                                                         Gödrök, mocsár és láp között,
                                                    Eltévedek, s a sok
                                                         Szép nimfa megszökött.
                                                    Körülkerít az ingovány;
                                                         Ki hallja itt a dalt?
                                                    Egy száraz fán a szarka tán
                                                         S a gyászos varjuhad.

                                                    Hullámzanak-e itt
                                                         Szélfúttan színarany mezők?
                                                    Aratók dala víg
                                                         Korsók, kaszák között?
                                                    Nem, boglyát senki sem rakott,
                                                         Sehol se peng a lant,
                                                    Bár ez a drottingholmi út,
                                                         S a Múzsa arra tart.

                                                    Ha szól panaszdalom,
                                                         Dongó morog csak válaszul;
                                                    Tehén bőg szirtfalon,
                                                         S egy bika áll alul.
                                                    Foghíjas kerítés előtt
                                                         Meghajszolt ló hever,
                                                    S ki oly hetykén megülte őt,
                                                         Horkolva nyúlik el.

                                                    Az ösvény mind tocsog!
                                                         Toboz, gally, tüske, tűlevél!
                                                    Baljós bagoly huhog,
                                                         Vén fákat ráz a szél.
                                                    Piciny Jeanette-nak nem szed ott
                                                         Csokrot hű pásztora,
                                                    Virágot zsombék és homok
                                                         Itt nem terem soha.

                                                    Ej, szomjazzék a zord
                                                         Sátán, ez itt az ő helye!
                                                    Víg szívvel idd a bort:
                                                         Ez létünk lényege.
                                                    Ki máskor robotolsz, ne bánd;
                                                         Most Bacchus prése vár,
                                                    Dalold a szabadság dalát:
                                                         Már színig a pohár.

   
C. M. BELLMAN: FREDMAN EPISZTOLÁI ÉS DALAI című kötetéből
Baka István fordítása

A dal eredeti szövege a svéd Bellman-weboldalon olvasható: N:o 58 FREDMANS SÅNG