No. 60 A kapzsi és orcátlan vendég (Baka István fordítása)

                                                               No 60
                                            A kapzsi és orcátlan vendég

                                            Jogod van szent baráti érzést
                                            Várni tőlem! – Nem!
                                            Van jó barátom épp elég, és
                                            Bor kell énnekem
                                            – Milyen igaz! Tölts hát s igyál!
                                            Előtted öblös flaska áll.
                                            Rajta, idd ki fenékig s újra töltsd kupád,
                                            S dicsérjed a gazdaurat s amit ád!

                                            Jogod van... Hidd el, nem feledtem:
                                            S várom válaszod.
                                            – Ingó- s ingatlanod, de menten,
                                            Ugye átadod?
                                            – Milyen igaz! Tölts hát s igyál!
                                            Előtted öblös flaska áll.
                                            Rajta, idd ki fenékig s újra töltsd kupád,
                                            S dicsérjed a gazdaurat s amit ád!

                                            Jogod van csapra verni bátran,
                                            Ami bor terem.
                                            – Utolsó cseppnyi malagádat,
                                            Azt is add nekem!
                                            – Milyen igaz! Tölts hát s igyál!
                                            Előtted öblös flaska áll.
                                            Rajta, idd ki fenékig s újra töltsd kupád,
                                            S dicsérjed a gazdaurat s amit ád!

                                            Jogod van minden jóra néked,
                                            S legszentebb jogod...
                                            – Hogy éj-nap én legyek vendéged,
                                            S hörpintsem borod.
                                            – Milyen igaz! Tölts hát s igyál!
                                            Előtted öblös flaska áll.
                                            Rajta, idd ki fenékig s újra töltsd kupád,
                                            S dicsérjed a gazdaurat s amit ád!

                                            Jogod van mindenhez, mi vágyra
                                            Gyújtja szívedet.
                                            – Hát fektesd énmellém az ágyba
                                            Drága kis nejed!
                                            – Milyen igaz! Tölts hát s igyál!
                                            Előtted öblös flaska áll.
                                            Rajta, idd ki fenékig s újra töltsd kupád,
                                            S dicsérjed a gazdaurat s amit ád!

                                            Jogod van, hogy mindig kimondd,
                                            Ami szíveden.
                                            – De csak, ha azt is mondhatom:
                                            Nőd enyém legyen!
                                            – Milyen igaz! Tölts hát s igyál!
                                            Előtted öblös flaska áll.
                                            Rajta, idd ki fenékig s újra töltsd kupád,
                                            S dicsérjed a gazdaurat s amit ád!

                                            Jogod van, így hát el ne titkold,
                                            Mi eszedbe jut.
                                            – Nos, add ide a szekrénykulcsot,
                                            Vár reá a lyuk.
                                            – Milyen igaz! Tölts hát s igyál!
                                            Előtted öblös flaska áll.
                                            Rajta, idd ki fenékig s újra töltsd kupád,
                                            S dicsérjed a gazdaurat s amit ád!

                                            Jogod van énvelem vedelni,
                                            S énnekem veled.
                                            – Csin-csin! Zsebedből hadd vegyem ki
                                            Kronométered!
                                            – Milyen igaz! Tölts hát s igyál!
                                            Előtted öblös flaska áll.
                                            Rajta, idd ki fenékig s újra töltsd kupád,
                                            S dicsérjed a gazdaurat s amit ád!

                                            Jogod van rá, fecsegj nyugodtan,
                                            Csak ne légy hamis!
                                            – Hát lásd be, jobban állna rajtam
                                            A kabátod is.
                                            – Milyen igaz! Tölts hát s igyál!
                                            Előtted öblös flaska áll.
                                            Rajta, idd ki fenékig s újra töltsd kupád,
                                            S dicsérjed a gazdaurat s amit ád!

                                            Jogod van, hogy könnyítsd a lelkem,
                                            Kérj még valamit.
                                            – Emlékül add nekem nejednek
                                            Rézkanalait!
                                            – Milyen igaz! Tölts hát s igyál!
                                            Előtted öblös flaska áll.
                                            Rajta, idd ki fenékig s újra töltsd kupád,
                                            S dicsérjed a gazdaurat s amit ád!

                                            Jogod van, mondd el nékem újra,
                                            Szíved mit kivánt.
                                            – A tested sírba s zsebbe dugjam
                                            Ékszerládikád.
                                            – Milyen igaz! Tölts hát s igyál!
                                            Előtted öblös flaska áll.
                                            Rajta, idd ki fenékig s újra töltsd kupád,
                                            S dicsérjed a gazdaurat s amit ád!

                                            Csel és csalárdság nélkül add ám
                                            Erre szent szavad!
                                            – Egészségedre, házigazdám,
                                            Oly nagylelkü vagy.
                                            – Most hát ezért tölts és igyál!
                                            Előtted öblös flaska áll.
                                            Rajta, idd ki fenékig s újra töltsd kupád,
                                            S dicsérjed a gazdaurat s amit ád!