No. 64 Hága (Baka István fordítása)

                                                                   No 64
                                                                   Hága

                                               Kjerstein kapitány úrnak ajánlva

                                                    Lepke száll a Hága-parkba:
                                                    Köd-pihéken átoson,
                                                    Kalyibáját összerakja,
                                                    Vánkosa virágszirom;
                                                    Lám, a láp parányi férge,
                                                    Napsugártól költve fel,
                                                    Készül ő is ünnepére,
                                                    Hogyha rá Zephir lehel.

                                                    Hága, búvik hű öledbe
                                                    Sarjufű és sárga part,
                                                    Szívesen vársz hűs vizedre
                                                    Hószín, büszke hattyurajt;
                                                    Erdő mélye mégse csendes,
                                                    Visszhangozza messziről
                                                    Hol a szikla, hol a fenyves:
                                                    Fejsze csattog, szálfa dől.

                                                    Aranyos szarut emelve,
                                                    Brunnsviken najádi zöld
                                                    Vízsugarakat lövellnek
                                                    Solnai torony fölött.
                                                    Út kanyarog erre-arra
                                                    Fák boltívei alatt,
                                                    Kiscsikó fut port kavarva,
                                                    Nyájas arcú pór halad.

                                                    Mily gyönyör telíti keblem,
                                                    Míg e bájos park gyepén
                                                    Andalgok szép kedvesemmel,
                                                    S jó királyom néz felém.
                                                    Szeme minden villanása
                                                    Hálakönnyet hív elő,
                                                    Felderülsz e pillantásra,
                                                    Légy bár embergyűlölő.

   
C. M. BELLMAN: FREDMAN EPISZTOLÁI ÉS DALAI című kötetéből
Baka István fordítása

A dal eredeti szövege a svéd Bellman-weboldalon olvasható: N:o 64 FREDMANS SÅNG