Puscsinhoz
(május 4.)
Eljött a névnapodra,
Ó, Puscsin, drága, te,
Nyílt lélekkel a puszta
Fia, a remete;
Az érkezőt öleld meg,
De a dalnokodat
Nem kell úgy igyekezned,
Hogy díszesen fogadd.
A hamis szót megvetve,
Sohase érdekelte
A hiú etikett;
Fogadd a csókjait hát;
Szívéből jókívánság
Szól hozzád s szeretet!
Kezdj mulatságot máris;
Elébünk, jó barát,
Söröskorsókat állíts
S punccsal teli kupát!
Hű ivócimborám, ma
Feledjünk gondot, bút!
Az elme tiszta lángja
Most bennünk kialudt,
A szárnyas agg robog bár
Gyors postalovakon,
Más veszteségünk nem fáj:
Mulasztott vigalom.
Szerencsés vagy, barátom!
Arany békében élsz,
Nap napra nyoszolyádon
Gondtalanul henyélsz;
Csevegve gráciákkal,
Nem ismersz bajokat,
Élsz, mint Horatius, bár
Te még költő se vagy.
Aki szerény fedél alatt élsz,
Nem volt látogatód
A baljós Hippokrátész,
Nem látsz komor papot;
Nem látsz a köszöbödnél
Sereglő gondokat;
Utat neked örökké
Vígság s Erosz mutat;
Téged pohárcsengés vonz,
S a pipafüst felett
A méricskélő démon
Nem köt meg tégedet.
A sorsod kielégit.
Kedves barátom, még mit
Kívánhatnék neked?
Többet nem is lehet...
Adja az Isten, hogy majd,
Ha századik leszen
A májusod, elmondjam
Versben, habár dadogva:
Töltsd meg a serlegem!
Vígság! kísérjen engem
És téged, hű barát,
S haljunk meg mind a ketten,
Koccintva telt kupát!