Üzenet Velikopolszkijnak a Szatíra a játékosokra szerzőjének
Tehát az elégikus lírát
Moralistánk, váltottad át
Szatírára – dícsérem a
Világnak használó poétát!
Jó néki, ha vesszőnyaláb
Suhog, – Arisztod kínja bánt:
Milyen buzgón imádkozott és
Tétére balszerencse jött!
Ímé, az ifjui hevültség,
Majd a bukás leverte Őt!
Damonod szörnyűséges ember.
Veszélyes házát elfeledd,
Ahol amúgy, bevallom néked,
Jó volt magaviseleted:
Meg nem zavartál senkit ott,
Arisztot lágyan csititod,
És hasznos tanácsokat adtál,
Még egy rubeled sem veszett.
Szeretem: ezek a poéták!
Míg, bár tanít sok ostobát,
Olykor a poéta is téved.
Perszeusz utódja, halld mesémet,
Mit elmondok:
Szomszédom a
Nemes élet vágyában égett,
Serleg kasztál vizet ivott.
Játékosokra, mint te, éles,
Gonosz szatírát alkotott,
S barátjának felolvasott.
Viszonzásul a cimborája
Kártyát vett, és paklit kevert,
Felvette, és erkölcsös társa
Ó, jaj! a játék rabja lett.
Nem ismered netán e kópét?
Ha rálelnék, oly boldog volnék:
Átvirrasztom az éjet is.
És míg a déli fény megérne,
S világunknak szavalna végre,
Jegyezném veszteségeit.