Világi hatalom
Midőn beteljesült az Írásnak szava,
S kereszten kínhalált halt Istennek fia,
Az életet adó fát, kétoldalt megállva
A bűnös Mária s a Szűzanya vigyázta,
Két áldott asszony állt,
Szívükre végtelen gyötrelmek búja szállt.
De most a szent kereszt alatt vajon kik állnak,
Mint tornáca előtt a kormányzói háznak,
Nézd – valaki a két szent nő helyére, ott,
Csákós és fegyveres strázsákat állitott.
Mondjátok meg, miért van szükség őrizetre? –
Vagy tán a feszület kincstári holmi lenne,
Tolvaj lophatja el, egér rághatja meg? –
Vagy mert Jézus király, azért e tisztelet?
Vagy tán azt vélitek, megmenti pártfogástok
Urunkat, kit töviskoszorú koronázott,
Krisztust, ki életét áldozta szívesen,
És kit nem rettentett korbács, szög, dárda sem?
Vigyáztok arra tán, a csőcselék ne sértse,
Kitől megváltatott Ádámnak nemzetsége,
S hogy sétálhassanak nyugodtan az urak,
A pórnépnek ide belépni sem szabad?